Bélapátfalva Apátsági Temploma

A Bél-kő sziklái alatt a Mária-forrásnál találjuk Magyarország egyik legszebb román kori apátsági templomát, és a hozzá tartozó kolostor maradványait. Bélapátfalva Apátsági Temploma nemzetközileg is számon tartott műemléki és történeti nevezetesség. A Bél nemzetséghez tartozó II. Kilit egri püspök 1232-ben alapította Bélhárom-kúton a ciszterci apátságot. A tatárjárás miatt félbeszakadt ugyan az építkezés, de azután hamar folytatódott. A két építési szakasz tükröződik a templom stílusában, a tatárjárásig elkészült részek  (a szentély, a főhajó nagy része, a főhomlokzat) román, az utána épültek (a kereszthajók, az eredeti keresztboltozat) már gótikus stílusúak. A tatár pusztítást követően, 1246-ban már újra laktak szerzetesek a monostorban – de csak kevesen. A XVI. század elejére végleg elnéptelenedett, és a XVIII. század elején már csak romokat lehetett látni a nagyszerű épület helyén. Ekkorra a templom is rossz állapotban került, de XVIII. század közepén helyreállították – méghozzá a barokk korban máshol nem igazán jellemző tisztelettel a korábbi építészeti stílusok iránt.

A mai látogató a településről az apátsághoz vezető útról pillanthatja meg először a rózsaablakos homlokzatot. Ám a parkolónak a hátát mutatja a templom és mellette a romkert, az épületet meg kell kerülni a bejáratig, így az lassan, fokozatosan tárja fel szépségét. A séta közben jól megfigyelhető a templom latin kereszt alaprajza: a főhajó-kereszthajó szerkezet, illetve a bazilikás elrendezés: a főhajó fala a mellékhajók teteje fölé emelkedik, az ezen a falon kialakított ablakok biztosítják a főhajó közvetlen, természetes megvilágítását. A templom torony nélküli, ez a ciszterciek építészetének egyik jellemző vonása.

A templom szentélye keletre, a főbejárata nyugatra néz – az ilyen, a középkorban elterjedt tájolású épületet nevezik keleteltnek. A vörös, illetve szürke kövekből rakott, így csíkozott főhomlokzaton nagyméretű, bélletes kapu nyílik, fölötte kerek, küllős rózsaablak látható. A főkapu bélletét alkotó oszlopok kehely alakú, bimbós fejezetei (oszlopfői) eredeti szépségükben láthatók, akárcsak az ajtónyílást áthidaló boltív szőlőinda-faragásai. A kapu két oldalán előreugró falrészek alja pillérszerűen erős – ezek egykor az előcsarnok boltozatát hordozták. Az előcsarnokból mára csak a feltárt alapfalak maradtak, de a „pillérek” fejezeteit díszítő akantuszlevelek jól láthatók. A jobb oldali mellékhajó kapuja a laikus testvérek bejárata volt – ezen léphet be a látogató.

A templombelsőben a korai időkből megmaradt a szentély és a kereszthajó jelentős része, valamint a belső oszlopsor, és jó néhány szép kiképzésű kőfaragvány. Néhány helyen az oldalfalakra lefutó hengeres bordatagok díszes konzolokba végződnek. A főhajó oszlopkötegei is jellegzetesen hengeres tagozásúak. A csúcsíves keresztboltozat a XVIII. századi helyreállítás idején készült, 30-40 centiméterrel alacsonyabb is az eredetinél , de megőrizte annak összhatását. A templom orgonakarzata és berendezése is barokk.

A három hajónak megfelelően egy fő- és két mellékoltár van a templomban. A késő barokk stílusú főoltár 1800 körül készült, képe Mária mennybevitelét ábrázolja (a templomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel). A legértékesebb oltár azonban a jobb oldali (déli) mellékszentélyben áll. Az 1748-ban készült Szent Imre-oltár falazott asztala fölötti felépítmény még a XVII. század oltárformát idézi. Négy szobra, a magyar ruhákban öltöztetett Szent István és Szent László király, valamint Szent Borbála és Szent Ilona alakja a hazai rokokó művészet kiemelkedően szép alkotásai, Harmann József kassai szobrász munkái.

A templom déli oldalán feltárt és helyreállított falmaradványok jól érzékeltetik az egykori kolostor szerkezetét. A romkert közepén látható a téglalap alakú udvar, körötte a kerengő. Ennek külső oldalához illesztették az egykor a klauzúrához (ahová a szerzeteseken kívül más nem léphetett be) tartozó egyéb helyiségeket. A délkeleti rész legnagyobb tere például a szerzetesek munkaterme volt, ennek sarkában egy forrás található, amit beépítettek az épületbe. Beazonosítható a déli oldal közepén a refektórium (ebédlő) is.

Furcsa képek
A szószék és a hangvető XVIII. század végi copfstílusú munka. A szószéket körbejárva a lépcső korlátján furcsa, festett képekre lehetünk figyelmesek. Eredetük meglepő: húsvét idején ebben a templomban is elkészítették a szent sírt, és elé festett paravánt tettek. Majd amikor már nem volt rá szükség, abból készült a lépcső korlátjának oldalfala, máig megőrizve a képek egy részét.

Ezt is jó tudni
A vakolt felületek mind a barokk idejéből származó átalakítások – a helyreállítás során így különböztették meg ezeket az eredeti román kori, illetve rekonstruált részektől.
Az orgona 1775-ben készült, famechanikás hangszer, ez Magyarország egyik legrégibb, átalakítások nélkül megmaradt ilyen típusú templomi orgonája. Húsvét vasárnapjától augusztus utolsó vasárnapjáig, a jeles egyházi ünnepeken használják ezt a templomot a hívek – ezeken a miséken lehet hallani az orgona hangját.

Látogassa meg a bélapátfalvai tavat is! A Bélapátfalvai apátság templomának honlapja ide kattintva elérhető.