Bélapátfalva

Bélapátfalva, 3350 lakosú nagyközség a Bükk nyugati lábánál, a Bél-kő sziklafalai alatt. Közvetlen környéke táborozásra, fürdésre, kirándulásra alkalmas. A falu határa a Bükki Nemzeti Park része, növény- és állatfajokban és társulásokban gazdag.

A középkori alapítású falu története sokáig összeforrt a helyi apátságéval. A múlt század első évtizedeiben papírmalom, majd 1835-től 1927-ig keménycserépgyár működött itt. A századunk elején épült cementgyárat a hetvenes években modernizálták, a Bél-kő bányájában cementipari mészkövet és márgát termeltek ki.

Ahogy haladunk a falu felé, szembetűnik a Bükk-fennsík szilapárkánya. Bélapátfalva 2 vasúti megállója közül a másodiknál szálljunk le, ha az apátságot szeretnénk meglátogatni – végig a táblajelzést követve. A templomtól turistaút visz fel a 786 m magas Bél-kőre, ahonnan kedvező látási viszonyok mellett még a Magas-Tátra hófedte csúcsait is megpillanthatjuk.

Nemzetközileg is számon tartott műemléki és történeti nevezetesség itt a ciszterciták hajdani bélháromkúti apátságának temploma, a román stílusú építészet egyik szép emléke. Gyalogosan a temető mellett, a régi apátsági halastavak völgyében vezető ún. zarándokúton, autóval a kőbányához vezető úton közelíthetjük meg. A monostor falainak feltárása és a templom felújítása az 1960-as években fejeződött be. Augusztus közepén búcsút tartanak az apátságnál.

Cisztercita apátsági templom. A Bél-kő hatalmas sziklacsúcsa alatt álló bélháromkúti apátságot II. Killit egri püspök alapította 1232-ben, valószínűleg családi monostornak. A késő román stílusú bazilikát a francia irányítású pilisi kolostorból idetelepített ciszterci szerzetesek kezdték építeni, még a tatárjárás előtt. A mongolok elvonulása után a munkálatokat egy másik műhely folytatta, s a hajó pillérei, ill. boltozata ekkor már kora gótikus stílusban készültek.

A monostorban kevés szerzetes élet, az épületegyüttes 1495-ben az egri püspök birtokába került, majd az 1530-as évektől elnéptelenedett. Az apátság birtokait ezt követően különböző tulajdonosok élvezték, de épületeivel nem törődtek. Így nem csoda, hogy 1720-ban már romként említik a monostort. A templomot 1732-1745 között nagyrészt eredeti állapotában állították helyre, de a kolostort többféle hasznosítás után századunkban lebontották.
A két pillérsorral tagolt, kereszthajós, egyenes szentélyzáródású bazilika a cisztercita román kori építészet egyetlen fennmaradt emléke hazánkban.

A ciszterciták hagyományainak megfelelően alakított, torony nélküli homlokzatát különböző színű kövekből készült sávok díszitik, finoman faragott, bélletes kapuja fölött gazdagon formált, mérműves rózsaablak látható.
Belsejében jól elkülöníthetők az 1241 előtt készült bimbós vagy akantuszleveles fejezetű falpillérek, a tatárjárás után épült zömök pillérektől, ill. konzoloktól. Bár a boltozatok 18. századiak, megközelítően az eredeti térhatást biztosítják. A berendezés is a 18. században készült, barokk stílusban.

A templomtól délre láthatók az egykori kolostor maradványai. A közeli egykori erdészházban őrzik a monostornak az ásatások során talált faragványait, valamint az Apátfalvi Keménycserépgyár termékeit bemutató gyűjteményt.
Festői környezetű a Lak-völgyben lévő tó és üdülőtelep: ideális pihenőhely. Lehetőség van horgászatra. Szállásra több kategóriában és helyen lelhetünk.

Bélapátfalva a Bél-kő nyugati fala alatt, a Recska-patak mellett fekszik. Nevét az Árpád korabeli Bél nemzetségről kapta, csakúgy, mint a szomszédos Mónosbél (Albél) és Felbél (ma Bükkszentmárton). Ebből a felsorolásból már kitalálható, hogy valamikor Középbél volt a neve. A franciaországi Trefontaine (Háromkút) szerzetesei számára az apátságot II. Kilit egri püspök, az Aranybulla fogalmazója alapította 1232-ben. Ekkor még gyéren lakott volt a környék, hiszen a ciszterciek rendre ilyen feltáratlan területeken telepedtek le, tudásukkal segítve a vidék fejlődését. A régészek kutatásai bizonyítják, hogy a magyarok megjelenése előtt is éltek erre különböző népcsoportok. Például a Gyári-tónál avar és szláv temetőt tártak fel. A XVI. sz. első felében, amikor a protestáns hitre tért Perényi Péter birtokolta a környéket, megszűnt a szerzetesi élet a monostorban. Az apátság javait 1678-ban az egri káptalan kapta meg, majd 1700-tól az egri papnevelő intézet tulajdona lett. A megromlott állagú templom barokk helyreállítása gróf Erdődy Gábor egri püspök nevéhez fűződik.

1815-ben papírmalom, majd 1834-től 1928-ig keménycserépgyár működött itt. Wessely Károly alapította 1908-ban a település cementgyárát. A jelentős csehországi birtokkal is rendelkező nagyvállalkozónak a kezdeményezésére épült meg az Eger-Putnok vasútvonal is. 1979-ben új cementgyár épült, de ma már a helyén ipari park, és a környék fiatalságának nagy örömére egy vidámpark van.