Bél-Kő Tanösvény

BÜKKI NEMZETI PARK

A bélapátfalvi ciszterci apátság középkori templomától induló és a Bél-kő 815 méter magas csúcsán kialakított kilátóhelyen végződő tanösvény a környék kultúrtörténetét, a hegy földtani felépítését, növénytársulásait és a szilagyepek növény- és állatvilágát mutatja be. Az 5 kilométer hosszú, 2-3 óra alatt bejárható túraúthoz útvonalvezető  füzet is készült.

I. Állomás – Apátsági templom

A Bükk egyik legimpozánsabb „köve” a bélapátfalvai Ciszterci apátság fölé tornyosuló Bél-kő – melynek magasságát csaknem 20 méterrel csonkította meg a közel 100 évig tartó mészkőbányászat – ma már teljes egészében a Bükki Nemzeti Park része. A hegy északi oldalában látható óriási lépcsők, teraszok a 20. század elején folyó kézi bányaművelés emlékei. A tájsebek ellenére a Bél-kő természeti értékekben gazdag.

A Bükk hegység zömében idős üledékes kőzetekből épül fel, melyek a földtörténeti ókor karbon (kőszén) időszakának második felétől (330 millió év) a földtörténeti középkor jura időszakának végéig (150 millió év) képződtek. Az üledékek (mészkő, dolomit, agyagpala, radiolarit és homokkő) közép több helyen vulkáni (andezit, bazalt) illetve mélységi magmás (Gabbró, dolerit) anyagok is betelepültek. A kréta időszakban alakult ki a Bükk hegység gyűrt – átbuktatott redős-pikkelyes – rátolódásos (takaróredős) szerkezete, majd a hegységképző mozgások hatására a bonyolult szerkezetű hegység kiemelkedett. A Bél-kő kőzettömegét alkotó Bükkfennsíki Mészkő Formáció a triász idején, mintegy 239-225 millió évvel ezelőtt képződött.
A honfoglalást követően az Eger-patak forrásvidékén a Bél vagy műs néven Ug nemzetség települt meg, amely minden bizonnyal az Anonymus által említett cumanus (kabar) törzshöz tartozott. Emléküket középkori oklevelek, valamint földrajzi nevek ma is őrzik: Béli-medence, Bél-kő.

A Boldogságos Szűzről nevezett bélháromkúti ciszterci apátságot 1232-ben alapította II. kilit (Cletus) egri püspök (1224-1245), aki a Bél nemzetségből származott. A monostor történetében nevezetes dátum 1241. a vesztes muhi csatából menekülő IV. Béla királyt itt éri be egy üldöző tatár csapat, s az ütközetben – a király életét védve – megsebesült György fia Sándor mester. A 16. század közepén elnéptelenedett apátság rommá vált. Templomát a 18. században helyreállították, s azt 1744-ben Erdődy Gábor egri püspök újból felszentelte. A román stílusú torony nélküli, háromhajós, keresztházas bazilika latin keresztet formázó központi épületteste a főhajót, a keresztházat és a főszentélyt foglalja magába. Ehhez kapcsolódik a két mellékhajó és két mellékszentély, valamint a sekrestye alacsonyabb tömege. A falsávokkal három részre osztott nyugati főhomlokzat kontúrja a bazilikális hosszház keresztmetszete. A kétszínű kőből sávosan falazott homlokzaton egy nagyobb és egy kisebb félköríves záródású, bélletes kapu látható, a főhajó oromzatán pedig egy mérműves rózsaablak. A szerzetesek lakhelye, a zárt négyszög alaprajzú – ma már csak alapfalaiból rekonstruálható – monostor a templom déli oldalához csatlakozott.

Az apátfalvi keménycserép- vagy kőedénygyárat 1834-ben alapította Schnier András fazekasmester az egri papneveldétől bérelt kolostori épületben. Az apátfalvi gyár 1927-ig működött. A porcelánhoz hasonlító, az egyszerűbb vöröses cserépedényektől jóval keményebb, fehérre kiégetett, virágos díszítésű, csillogó fehér mázas termékek kőedény néven a paraszti háztartásokban is keresettek voltak.